A 12.000 fős Idrija városa egy medencében, dombok között fekszik a karszt- és a szubalpin táj találkozásánál. A higanybányászat fél évezredes történelme a városban rendkívül gazdag és értékes technológiai és kulturális örökséget hagyott maga után.

A város másik nevezetessége, az idrijai csipke pedig néprajzi szempontból igazi kincs, a világ legjelentősebb népművészeti emlékei közé tartozik.

2012 nyarán a város az UNESCO Világörökségek közé is bekerült a higanybányák miatt, melyek a spanyol Almadénnal együtt a világ legnagyobb higanykitermelői voltak. A bányászat pedig hatással volt nemcsak a város gazdaságára, de társadalmi életére és tradícióira is.

Térkép -  Hol van Idrija?

Idrija Szlovénia nyugati részén található, az azonos nevű község központja. Ljubljanától nagyjából 1 órára, Cerknotól, a népszerű sítereptől alig 30 percre fekszik.

  • Ljubljana táv: 1 óra / 60 km
  • Cerkno táv: 30 perc / 20 km
  • Budapest táv: 5 óra / 520 km
Idrija térkép - Ljubljana távolság 

Látnivalók

#1 Hiaganybányák

Idrija Ljubljanából könnyen megközelíthető, mégis olyan érzést kelt az emberben, mintha a világtól távoli településre érkezne. A turizmus egyre előkelőbb helyet foglal el a város gazdaságában, 2011-ben Szlovénia egyik kiemelt úti céljának is megválasztották.

Aki felkeresi Idriját, biztosan ellátogat a higanybányákba, melyek nemzetközileg is ismertté tették a város nevét. A ma turistaként ideérkezők megnézhetik a bánya egykori főbejáratát, az Antonijev Rov útjának nevezett szakaszt, mely Idrija szinte felfoghatatlanul kiterjedt felszín alatti világának legrégebbi szakasza.

Megnézhetjük, 1500-ban hol indult meg a bányászat, és a múzeum is sok érdekes információval szolgál.

Higanybánya, Idrija

Idrija higanybányászatáról bővebben

Hogy a világ második legnagyobb higanybányáját mondhatta magáénak, abban a történelem és a szerencse is közrejátszott.

A folyékony fém, a zivo Sebro felfedezése az elbeszélések szerint a 15. században történt, mikor egy vödörkészítő mester, amint egy kis patakban az új vödrét próbálta ki, felfigyelt rá, hogy a hegyből csordogál valami.

Ez a valami volt a higany, ami 235 millió évvel korábban keletkezett az intenzív vulkáni és tektonikus tevékenység következtében. A felfedezés nagy változásokat hozott magával: 1500 kisebb bánya és egy olvasztóüzem jött létre. Elkezdődött a kitermelés, ami fél évezreden keresztül teljes mértékben meghatározta a város és lakóinak életét.

Kiemelkedő minőségben található itt cinóber érc, melynek higanytartalma a 78%-ot is eléri. A bányából elképesztő mennyiségű higanyt termeltek ki, a világ teljes higanytermelésének kb. 13%-a Idrijából származott.

A legtermelékenyebb korszaka a bányának a 18. század vége volt, mikor Idrija egyedül a Habsburg Birodalom gazdasági összteljesítményének 5%-át adta. Ez akkora összeget jelentett, amit arányaiban ma már lehetetlen lenne kivitelezni.

A nemzetközi kereslet a higany iránt azonban csökkenni kezdett, ehhez még hozzájárultak bizonyos környezeti problémák, melyek együtt azt eredményezték, hogy a bányában egy két évtizeden át tartó, lassú felszámolási folyamat indult el. Ennek során 700 km-nyi bányaszakaszt töltöttek fel, melyekből 107 tonna higanyt termeltek ki.

#2 Bányászház

Idrija egyik legérdekesebb látnivalója szintén a bányászathoz kapcsolódik. Ez a 18. századi Bányászház, mely ma is őrzi eredeti formáját. Benne összefonódnak a város építészeti és bányászati kultúrájának jellegzetességei. Az 1990-es években újították fel, napjainkban már védett műemlék.

Földszintjén a berendezés a 20. század elejének stílusát testesíti meg. Az épület nagy része fából készült, sok apró ablaka miatt egy igazán monumentális épület hatását kelti. A legtöbb bányásznak nem telt saját házra és veteményeskertre.

Ez az épület több bányászcsaládnak adott otthont, akik igen szűkös körülmények közt éltek itt. A 19. században 16 ember élt a falak között, nagyon szerényen. Még az sem volt egyszerű, hogy a kis szobákban az ágyaknak helyet találjanak, ezért nyaranta a gyerekek általában a padláson aludtak.

A helyiek viccesen úgy mondták, a bányászoknak azért volt annyi gyerekük, mert a kis szobákban nem tudtak egyebet csinálni, mint összebújni az asszonnyal.

#3 Divje Jezero

Idrijától 2 km-re terül el a Divje Jezero, azaz a Vad-tó, egy 100 m magas, meredeken emelkedő sziklafal lábánál. Főleg tavasszal szép a környéke, mikor illatozó virágok borítják az erdő alját. Az itt élők úgy tartják, a tó feneketlen – és nem volt még, aki ennek ellenkezőjét bizonyította volna.

Több tapasztalt búvár is itt lelte halálát, miközben megpróbálta megtalálni a tó legmélyebb pontját. Annyit biztosan tudunk, hogy legalább 150 m a mélysége. Az 1967 óta védett tavat több forrás is táplálja. Partján a növény- és állatvilág is érdekes, egy padon üldögélve eltűnődhetünk rajta, vajon mit rejthet a víz mélye.

Kirándulás Idrija környékén 

#4 Gewerkenegg vár

Idrijában járva vétek volna kihagyni a díjnyertes Városi Múzeumot a Gewerkenegg várban. Az 1533-ban épült, idegen hangzású nevet viselő várat a német bánya vagy bányavállalat (gewerke) szóból és a Habsburg vice kormányzó, Jurij Egg nevéből alkotott névre keresztelték el.

Az építkezés idején ő volt felelős a bányák működéséért. Az épület eleinte közönséges raktár volt, búzát és higanyt tartottak benne. Később bányászati hivatalok működtek benne, majd más vállalatok, iskolák, de lakónegyedeket is kialakítottak az épületben.

Mai kinézetét a 18. században nyerte el, mikor barokk stílusban felújították. Következő helyreállítása az 1990-es évek elején történt. 1953 óta otthont ad a Városi Múzeumnak és a Zeneiskolának is.

Kiállításait összesen 26 teremben nézhetjük meg. Kiemelt darabjai a kőzettani és ásványgyűjtemény, valamint a csipke kiállítás, mely a 17. századtól a jelenkorig mutatja be a csipkeverés helyi tradícióit.

Az idrijai csipke

A bányászat és a csipkeverés nemcsak meghatározták a város történelmét, de összefonódásuk is van. Ahogyan a Bányászházban is láthatjuk, a feleségek és a lánygyermekek a házimunka mellett csipkeveréssel foglalkoztak, miközben a bányászok dolgoztak.

A mára népművészeti kinccsé és szimbólummá vált idrijai csipkéről először a 17. század elején tesz említést egy forrás, de ekkor már komoly hagyományai voltak a vidéken,  az egyik legfontosabb árucikknek számított.

Ami egykor csupán kellemes időtöltésnek indult, abból nem sokkal később a családok második legfőbb bevételi forrása lett. Az első csipkeverő iskolát 1876-ban nyitották meg a városban.

Alapítója Ivanka Frejancic, aki az iskolához szükséges pénzt bécsi arisztokrata családoktól gyűjtötte össze. Az iskola jelenleg is működik, 400-an tanulják benne a csipkeverés hagyományos fortélyait.

Idrija sok múzeuma és galériája mutatja be a csipkéket, de a legszebbeket a Városi Múzeumban nézhetjük meg. A több mint 30 éve megrendezésre kerülő Csipke Fesztivál pedig minden év júniusában tiszteleg Idrija egyik büszkesége előtt.

Az Idrijai csipkekészítés hagyományai

Idrija neve Szlovénián belül egyet jelent a higanybányászattal és a csipkekészítéssel, és ezt már az országhatárokon túlról érkező turisták közül is egyre többen tudják. Az idrijai csipke évszázadokon át a presztízst, a minőséget, a megérdemelt hírnevet jelentette.

Hogy a csipkekészítés hagyományai pontosan mikor és hogyan kezdődtek, azt nem tudni, de valószínűsíthető, hogy a bányászok feleségei hozták magukkal a csipkekészítés mesterségét a cseh területekről, ahonnan származtak.

Asztalterítők, ágyneműk, ruhák, kendők, ruhaszalvéták, kesztyűk, fülbevalók, nyakláncok és minden más megtalálható itt, amit csipkéből lehetséges elkészíteni. Az idrijai nők az idők során nem tétlenkedtek, munkájukat pedig a turisták is elismerik azzal, hogy nagyrészt kifejezetten a csipke miatt keresik fel Idrija városát.

A csipkekészítés a 16. században kezdődött. Néhány templomban olyan freskókra bukkantak, melyek bizonyítják, hogy már akkoriban elterjedt volt ez a mesterség, de Janez Vajkard Valvasor szlovén történetíró is megemlíti a csipkét 1689-ben, mint a helyi asszonyok egyik jellemző tevékenységét.

Az első írott forrás, ami kifejezetten az idrijai csipkéről szól, 1696-ból maradt fenn. Az első csipkéket vastag fonalból készítették, főként az egyház számára, de a gazdagabb parasztság is előszeretettel vásárolta őket.

Az első csipke üzletet a városban 1860-ban nyitotta meg Stefan és Karolina Lapanje. Néhány év múlva a család már nemcsak Szlovéniában, de Közép- és Nyugat-Európában is ismertté tette az idrijai csipkét. Ezután kezdeményezték Bécsből az első csipkekészítő iskola létrehozását.

Mivel a csipkekészítés tudománya nemzedékről nemzedékre öröklődött, szervezettebb formát akartak adni az oktatásának.

Az első csipkeverő iskolát 1764-ben nyitották meg Ljubljanában Mária terézia támogatásával, de ez néhány év múlva bezárt. 1876-ban történt egy újabb próbálkozás, immár Idrijában, ahol a csipkekészítés honos “műfaj” volt, nem úgy, mint a fővárosban.

Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy ez az iskola nem zárt be, sőt, azóta is működik. Első vezetője a helybeli Ivanka Ferjancic volt, aki a csipkekészítés egészen új módszerét mutatta be az idrijai lányoknak, asszonyoknak. A 7 pár orsóval vert csipke hamar népszerű lett és elterjedt a vidéken.

Az idrijai iskolában számos tehetséges, nemzetközileg is ismertté vált csipkeverő került ki. Egy részük a környéken maradt, hogy átadja tudását az ifjabb generációknak, sokan viszont Európában terjesztették az idrijai csipke hírét és készítésének tudományát.

Az idrijai iskolának több alintézménye is létrejött Szlovéniában, hogy még inkább megőrizhessék ezt a technikát. Olyan különleges elemek készítését is meg lehetett itt tanulni, melyeket csak a legritkábban alkalmaztak a csipkeverésben.

Az első csipkekiállítás Idrijában 1970-ben nyílt meg a Gewerkenegg kastély múzeumában. Ez azonban még nem volt méltó az idrijai csipke bemutatásához, ezért az 1980-as években egy etnológus segítségét kérték, hogy a csipke történetét egy új, színvonalasabb kiállítás keretében mutathassák be.

Sok alkalmai kiállítás is nyílt, melyek hatására egyre többen kezdték el felkutatni otthonaikban a régi csipkéket. A helyiek adományaiból összegyűlt egy múzeumi kiállításhoz elegendő anyag, melyet már külföldön is bemutathattak.

Idrijában az egyik legfontosabb esemény a Csipke Fesztivál, melyet több mint három évtizede rendeznek meg minden évben, egyre több külföldi látogatóval. A város mindent megtesz azért, hogy a csipke ne csupán Idrija múltjának egy darabja legyen, hanem a város jövője is. Céljuk, hogy az idrijai csipke védett termékké váljon.


➡️ ➡️ Facebook link 👍
Hozzászólások