Könnyebb azon szülők dolga, akik mindketten motiváltak abban, hogy megszerettessék a gyerekekkel a kirándulást. Nálunk ez adott volt, ugyanis a természetjárás volt a kapcsolatunk alfája, a közös pont, mindennek az alapja. Hogy mást ne mondjak, ez hozott össze minket. Így természetes volt, hogy gyermekeinkkel is megszerettetjük a kirándulást. Nincs is más választásuk.
Volt sokféle próbálkozásunk: az első gyerkőcnél beszereztünk egy túrababakocsit, hiszen e nélkül nincs is értelme az életnek. Aztán 1,5 használat és több év pihentetés után szépen túl is adtunk rajta.
Vettünk háti (vázas, túrás) hordozót is, amit jóval többször használtunk, de amiről szintén megállapítottuk, hogy nélküle könnyebb az élet. Amíg ugyanis nálunk van a hordozó, addig valamelyik gyereknek tuti hogy három lépés után eszébe jut, hogy milyen borzasztóan fáradt, s őt bizony muszáj, hogy apa máris cipelje, mert többet nem tud lépni. S ha valaki elkezdte, akkor a fáradtság szép sorban (vagy éppen hirtelen, egyszerre) mindenkit elkap, s apa nem győzi egyiket a másik után felvenni.
Jelentkezz be, hogy reklámok nélkül olvashasd a cikket és hozzáférj egyéb jövőbeli funkciókhoz is.
Szóval mostanság babakocsi s hordozó nélkül, mindenki a saját lábán járja az erdőket (kivéve persze a legkisebb, egy év alatti csemetét, aki szíves-örömest felfedezné a természetet, ha szívtelen anyja szabadon engedné).
Cipelés helyett más segédeszközöket kerestünk, melyek meghozták a gyerekek kedvét az erdők-rétek megismeréséhez, így már nem csak túlélik óvodásaink ezeket a túrákat, de emlékezetes élményekké válnak számukra, tanulnak belőle és visszavágynak az erdőbe. Ezeket az ötleteinket szeretném most megosztani veletek.
1. Motiváld a gyermeked, mesélj arról, mi vár rá a túra alatt. Óvodásaink sokkal szívesebben indulnak útnak, ha a túra toronyhoz (kilátó) vagy várhoz vezet, ez a gyerekek amúgy is élénk fantáziáját eléggé megmozgatja. Az utóbbi években számos kilátó épült az országban, melyeket érdemes fölkeresni. Ezeket egy külön cikkben foglaljuk össze. Jó, ha kicsit készülünk a környék történetéből, látnivalóiból, mert így, ha valamelyik gyerkőc holtponthoz érne (bevágná a durcát, hogy ő bizony nem jön tovább), akkor tudunk neki mesélni, amivel eltereljük a figyelmét a fáradtságáról. Érdekességeket az ország szinte bármely pontjáról találhattok a neten, a wikipedia sok hasznos információt tartalmaz a történelmi nevezetességekről.
2. Tudd, mennyit bír a gyermeked. Fontos, hogy a túra hosszát, a vállalt szintemelkedést is megfelelően válasszuk meg, hiszen nem érdemes többet tervezni, mint amit tényleg le tud gyalogolni gyermekünk. Érdemes eleinte könnyen teljesíthető néhány kilométeres túrákat választani, s fokozatosan növelni a távot. Nehéz azt meghatározni, mi az a táv, amit gond nélkül kitűzhettek célként, hiszen ez nem csak a szintemelkedéstől, de az időjárástól, a talaj járhatóságától sőt a gyerek(ek) hangulatától is nagyban függ. Azt javaslom, minden túrához legyen több alternatív útvonalatok, hogy tudjatok hosszabbítani/rövidíteni attól függően, hogy aznap épp hogy haladtok.
3. Tanösvények gyerekeknek. Jó ötlet direkt gyerekeknek szánt tanösvényeket felkeresni. Ezek általában könnyen teljesíthető távot ölelnek föl, s ha beszerzitek a túrátokhoz tartozó vezető füzetet, máris sok érdekes információhoz juthattok, kifejezetten a gyermekek részére összegyűjtve. ehhez linkeket a cikk végén találtok. Személyes kedvenceink a katalinpuszai illetve a királyréti tanösvények.
4. A gyerektársaság szárnyakat ad. Ha van lehetőségetek, túrázzatok együtt más kisgyermekes családdal, hiszen 4-5 éves kortól a gyerekeknek már nagy igényük van hasonló korú gyerekek társaságára. Ha menet közben eljátszanak egymással úgy elrepülnek a kilométerek, hogy észre sem veszik. Arról nem is beszélve, hogy nektek is üdítő lehet a felnőtt társaság! Persze ne essetek túlzásba, ha ugyanis túl sokan indultok útnak, elveszik a családi élmény érzés. 15-20 embert, különösen ha sok köztük a gyerek, már nehéz terelgetni, problémás az igényeket összehangolni, ilyenkor érdemes tapasztalt túravezetővel kirándulni.
5. Lendüljetek át a holtponton! Ha utunkon mégis nehezebb szakaszhoz érkezünk (értsd: elunják a menetelést, elkezdődik a durca), akkor szoktuk elővenni az oviban tanult verseket. Egy-egy túra alkalmával ezerszer elszavaljuk, hogy ki lakik a dióhéjban, meg hogy hullámzik a patakocska, rá süt a napocska. S minden alkalommal előkerülnek Gryllus Vilmos kiváló gyerekdalai is, mint az Erdei pocsolya, vagy a Somvirág.
Alapvető tény, hogy a gyerekeket minden érdekli, csak megfelelően kell tálalni nekik. Így szívesen tanulmányozzák a földön talált faleveleket, terméseket, hogy melyik milyen fáról származik, az erdei virágokat, állatok nyomát a sárban. Ha nem vagy jártas ezekben a témákban, vigyetek növényhatározót, vagy keresgélj interneten hasznos anyagokat.
Öröm nézni a hároméves lányunkat, hogy egy-egy terméssel vagy kaviccsal milyen hosszan eljátszik, neki egy száz méteres erdei út is kitenne egy napi programot, mert minden érdekli, mindent meg akar nézni.
Végezetül nem mehetünk el szó nélkül gyermekeink gyűjtőszenvedélye mellett. Nem térhetünk úgy haza kirándulásról, hogy a gyerekek zsebe nincs megtömve kaviccsal, terméssel, csigával, s ki tudja még milyen kincsekkel, amiket aztán az óvodában büszkén mutogathatnak.
Ti merre szoktatok kirándulni? Mi köti leginkább a gyerkőcöket? Mivel veszitek rá, hogy tovább induljon, ha épp nem lelkes?
Hasznos linkek:
A várakról tájékozódhatsz pl.: www.wikipedia.hu
Tanösvényekhez javaslatok: http://minimatine.hu/izgalmas-tanosveny-gyerekkel/ vagy http://www.erdeikirandulasok.hu/tanosvenyek/004011001004-ovis_tanosveny
Kedvenc dalaink: https://www.youtube.com/watch?v=Tqi9-CCVG_4