A Sarki fény, azaz az "Aurora Borealis" egy fényjáték, ami az északi félteke sarki régióiban forduló elő. A természetes jelenség közismert neve "Északi fény". Neve két latin szóból származik: "Aurora", aminek jelentése "hajnal", és a "Borealis" jelentése "észak".

Túlnyomórészt Földünk északi féltekének magas szélességi köreiben látható. A Napból érkező, töltéssel rendelkező részecskék és a Föld mágneses tere közötti kölcsönhatás okozza.

Folyamata

  1. A Nap folyamatosan töltéssel rendelkező részecskéket, elektronokat és protonokat bocsát ki, amelyeket napszélnek neveznek.
  2. A Föld mágneses tere kiterjed az űrbe, és pajzsot képez a bolygó körül. A pólusoknál a mező erősebb.
  3. Amikor a napszél részecskéi elérik a Földet, azok összeütköznek a mágneses mezővel, és a térvonalak mentén a sarki régiók felé mozognak.
  4. Amikor a Napból érkező részecskék a mágneses erővonalak mentén a Föld pólusai felé haladnak, kölcsönhatásba lépnek a Föld légkörében lévő atomokkal, elsősorban oxigénnel és nitrogénnel.
  5. Amikor a részecskék ütköznek ezen atomokkal, energiát adnak át nekik. Ez az energia gerjeszti a légkör atomjait és molekuláit, aminek hatására azok fényt bocsátanak ki.
  6. A feltöltött részecskék és kölcsönhatásaik csillogó fényfüggönyöket, hullámokat, íveket és fényspirálokat jelenítenek meg az égen. A fények intenzitásukban, formájukban és színükben változhatnak, így lenyűgöző látványt varázsolnak elénk.
💡
Az Aurora Borealisban megjelenő konkrét színek a gerjesztésben részt vevő gázmolekulák típusától függenek. Az oxigénatomok zöld és vörös, míg a nitrogénatomok kék és lila fényt bocsátanak ki.

Hol látható a Sarki fény?

A legjobb helyek az északi fény megtekintésére az Északi-sarkkörhöz közeli országokban, például Norvégiában, Svédországban, Finnországban (pl. Lappföld), Izlandon, Kanadában és Alaszkában vannak.

Jelentkezz be, hogy reklámok nélkül olvashasd a cikket és hozzáférj egyéb jövőbeli funkciókhoz is.

💡
A sarki ovális az a régió, ahol a leggyakrabban megfigyelhető az északi fény. Körülbelül 10 és 20 fok között húzódik, átlagos szélessége pedig 3000–5000 kilométer.

Mikor látható az Aurora Bolearis?

A legideálisabb időszak az Északi fény megtekintésére a téli hónapokban van, amikor az éjszakák hosszabbak és sötétebbek a sarki régiókban. Ez általában szeptembertől márciusig tart, a csúcsaktivitás pedig a napéjegyenlőségek környékén – azaz szeptemberben és márciusban következik be.

Leggyakrabban a magas naptevékenység időszakában látható, amely 11 éves napciklust követ.

  • Sötétség: Ahhoz, hogy látassuk, a kellően sötét égbolt elengedhetetlen, ezért ideális ha hosszabb az éjszaka és minimális a fényszennyezettség. Mivel ezek a városok fényeitől távolabb eső területeket, sokszor helyi vezetőt kell bérelnünk, vagy csatlakozni egy vezetett csoporthoz.
  • Tiszta égbolt: A tiszta, felőmentes égbolt is létfontosságú.
  • Naptevékenység: Az északi fény a naptevékenységhez kapcsolódik, különösen a napkitörésekhez és a koronális tömeg kilökődéséhez (CME). A szoláris maximum, a legmagasabb naptevékenység időszaka egy 11 éves napciklusban, növeli a gyakoribb és intenzívebb megjelenítések valószínűségét. De ne ijedjünk meg, az alacsonyabb aktivitású időszakokban is lehet látni a Sarki fényt, nem kell 11 évet várnunk rá.

Ne feledjük, hogy az Északi fény természetes jelenség, és kiszámíthatatlan. Elengedhetetlen, hogy türelemmel legyünk, és szánjunk több éjszakát megtekintésére. Néha rövid ideig jelenik meg, míg máskor órákig is látható.

Úton a mesés Sarki fény felé

Érdekességek

  • Fényhangok: Bár nem gyakran hallható, egyesek recsegő vagy sziszegő hangokat hallottak. Úgy gondolják, hogy ezek a hangok a légkörben fellépő elektromágneses tevékenységekhez kapcsolódnak.
  • Van Gogh: Vincent van Gogh, a neves holland festőt az Északi fény ihlette, és ezeket ábrázolta "Csillagos éjszaka a Rajna felett" című alkotásában.
  • Aurora öv: Az Aurorra Borealis nem korlátozódik egy adott helyre, hanem egy ovális övet alkot a geomágneses pólusok körül. Ez az öv "auralis ovális" néven ismert.
  • Emberi reakciók: Az ókorban gyakran természetfeletti vagy mitikus eseményekkel társították.
  • A Kp-index: A tudósok a Kp-index segítségével mérik a geomágneses aktivitást, és megjósolják láthatóságának valószínűségét. A skála 0-tól 9-ig terjed, a magasabb értékek erősebb aktivitást és nagyobb esélyt jelentenek.
  • Tengerszint feletti magasság: Az északi fény a felső légkörben fordul elő, jellemzően 60 és 400 kilométer között a Föld felszíne felett.
  • A napszél sebessége: Az északi fényért felelős részecskéket szállító napszél átlagos sebessége körülbelül 400 kilométer másodpercenként.
  • Geomágneses viharok: Az intenzív naptevékenység okozta geomágneses viharok jelentősen javíthatják láthatóságát. A geomágneses viharok intenzitásának mérésére használt skála a G-skála, amely G1-től (kisebb) G5-ig (extrém) terjed.
  • Geomágneses szélesség: Leggyakrabban magas geomágneses szélességeken, általában északi 66 és 69 fok között lehet látni.
  • Időtartam: Előfordulat, hogy a fények csupán néhány percre jelennek meg, de olykor láthatóak több órán keresztül is. Ez előre nem megmondató.
  • Színek száma: A Sarki fény elsősorban zöld és rózsaszín. A légköri viszonyoktól és a tengerszint feletti magasságtól függően azonban vörös, sárga, kék és lila árnyalatokban is megjelenhet.

Aurora Australis

Az Aurora Australis, más néven a Déli fény, az Aurora Borealis megfelelője a déli féltekén. Északi testvéréhez hasonlóan, a déli félteke magas szélességi köreiben látható. Ilyen például az Antarktisz, Ausztrália legdélibb részei, Új-Zéland, Chile, Argentína és a Falkland-szigetek.

Sok hasonlóságot mutat a két jelenség. Ezt a Napból érkező töltött részecskék és a Föld mágneses tere közötti kölcsönhatás okozza, ami a légkörben lévő fénykibocsátást eredményezi. A megfigyelt színek hasonlóak az Északi fényéhez. A leggyakoribb színek a zöld és a rózsaszín, amelyeket az oxigénmolekulákkal való kölcsönhatások okoznak. Más színek, például piros, sárga, kék és lila is megjelenhetnek a légköri viszonyoktól függően.

Az Aurora Australis fő szezonja az Aurora Borealishoz igazodik, általában szeptembertől márciusig tart. Ezekben a hónapokban a déli féltekén hosszabbak az éjszakák, ami ideálisabbá teszi a látatóságot.

Az Aurora Australis egyedülálló kutatási lehetőségeket kínál a Föld magnetoszféráját, a Nap-Föld kölcsönhatásokat és az űridőjárást tanulmányozók számára. A szakértők kutatásokat végeznek és adatokat gyűjtenek, hogy megértsék ezt a páratlan természeti jelenséget.

Trekhunt csapat ❤️

➡️ ➡️ Facebook link 👍